Jermakov Katalin születetett 1969-ben Budapesten. 1988-92: Magyar Iparművészeti Főiskola, fémműves-fémipari formatervező szak; 1992-94: mesterképző, mesterei: Péter Vladimir és Bánfalvi András. 1991: Rubik Alapítvány ösztöndíja, Iparművészeti Főiskola, Lahti (FIN); 1993: Lóránth László Alapítvány díja; 1994-97: Kozma Lajos-ösztöndíj; 1996: Szt. Eligiusz-díj, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége; 1997: MM díja; 1999: Fiatal Iparművészek Stúdiója-ösztöndíj. 1994-től a Fiatal Iparművészek Stúdiója vezetőségi tagja, 1997-től a Stúdió alelnöke. 1995-től az ötvös szakosztály választmányi tagja. 1997-2000 között a Nemzeti Kulturális Alapprogram Iparművészeti Kollégiumának tagja. 1994 óta tanít a Budai Rajziskolában, 1997 óta szakvezető tanár. Motívumrendszereiben a legősibb elemeket alkalmazza. Ékszer-sorozatai egy-egy adott témára épülnek, pl.: a XVI. századi ikergyűrűk típusára, mely egymásba fűzött formából áll, amely viselet közben egésznek látszik. E hagyományos ékszertípus hatására olyan ikergyűrűket, ill. gyűrű-párokat készít, melyek valamilyen módon - közvetlenül vagy színben, formában, díszítésben - egymáshoz kapcsolódnak, jelezve ezzel viselőik összetartozását is. Az ezüst mellett gyakran alkalmaz ébenfát, egyéb nemesfákat és csontot, melyeknek egymásra helyezett rétegei, az ezekből kialakuló mintázatok, valamint különleges formáik alkotják az ékszerek díszítését. Nagyobb méretekben az épített környezetet kiegészítő tárgyak tervezésével is foglalkozik.
Péter Vladimir, Bánfalvi András.